Barátok

Helló minna

Rá kellett jönnöm mennyire fontosak a barátaim.Nem valami hülye tapasztalat révén,vagy egy elvesztése miatt.Egyszerűen csak azon gondolkodtam mennyi mindent kaptam és kapok tőlük.Olyan sokszor megtudnak nyugtatni vagy jobb kedvre deríteni.Persze van amikor nekik van rossz kedvük vagy szomorúak valami miatt.És én azt nagyon utálom ha bántják őket.Szóval a barátaim azok nekem olyanok mint Kenzo és Tom:szentek és sérthetetlenek.
Aztán még ott vannak a hülyülések amik általában MSN-en zajlanak le.Az a sok nevetés és beszélgetés.Lehet,ez így most nagyon nyálasan hangzik,de kit érdekel.Ez az én blogom jogom van nyálas részeket is beleírni,ugye?(hát persze-mindenki helyesel).Jó,nem azt mondom,hogy nincs olyan amikor túlzásba viszem a jókedvre derítés expedíciómat és a végén már senki nem mondja meg rólam,hogy normális emberrel beszélget,de hát most na(tipikus Tetsu-nyelv hehe).Szóval velem megesnek az ilyesmik nem is egyszer és nem is kétszer.
Az igazi barátok nálam nem olyanok,hogy most nincs időm rájuk vagy sietettem őket valamivel.Türelmesen várom-vagy nem-hogy írjanak.Ja,ezért mondom én,hogy nem vagyok normális..na de most Üveges nénit átneveztem Elikémnek..x-D..ifjú padanvanból vált Dart Wödörré!I love you baby! xD 
Én mentem ám baí(értelmes blogkommentet írtam az biztos...blogkomment höhö)