Öt csillag

-Szerinted melyik szám jobb?-kérdeztem Lilit.
-Dramatic-kiabálta nagy hanggal.Nevetnem kellett rajta,mindig ilyen energikus.Van amikor már az őrületbe kerget ezzel.Rosszabb mint Yume,de most komolyan.A hasamra fordultam,és tovább lapoztam abba az újságba amit addig nézegettem.Lili a szőnyegen feküdt,valami Jrock rejtvényt írogatott.Néha dühös mormogásokat hallottam,ami azt jelezte,hogy fel kell kelnie és meg kell néznie a gépemen,a bandáról szóló kérdést.
-Azért kár,hogy nincs többé An Cafe.Ez az Lc5 nekem nem szimpatikus-írt valamit a papírra Lili.Valószínűnek tartottam,hogy erről volt kérdés,mert a weboldal designján Miku volt.
-Aha-egy cikk megragadta a tekintetem.-Ezt hallgasd:Az LM.C-nek nagyon jó lett a koncertje,bár szerintem kissé unalmas is volt.Anélkül sem szeretem,de ez már csak erősítette bennem ezt az érzést.Az ilyeneknek minek idejönniük.Meg nem is voltunk sokan,szóval ennyit a nagy Mayáról meg a másikról.By Dark Lucifer! Valami hozzászólás lehetett ez.De akkor meg minek megy el.Egyszer ezt mond másszor meg mást ilyen idióták.
-Nem kell velük foglalkozni-firkantott egy utolsó szót az oszlopba barátnőm.-Nem hogy inkább az Ayabie jönne el.Ők jók és és még nem is unalmas koncerteket adnak.
-Ja,és majd leszedjük Taket,meg Kenzot ugye?-feküdtem le mellé.
-Így van,de Taki-sanom utána már nem menekül-nevetett és visszatette a pohárba a tollat.A megfejtés pedig Ayabie a legjobb banda Ruru ezt jól kitalálta.
-Tényleg fel kell mennem MSN-re talán ott találom Alit meg Anamit-másztam el a székig.Gyorsan beírtam a jelszót a helyére,és már fent is voltam.Azonban egyik lányt sem találtam fent.Csalódottan nézegettem az Újdonságokat,hátha megtudok valamit.Innen mindig jó infót szerezni.Álmosan ütögettem az egeret,ahogy tovább mentem.Egyszer csak Anaminál a következő volt:Az Ayabie feloszlott…TetsuKen tuti…100%....ez nem csak egy rossz pletyka?:’(.Na ezt nem hiszem el,az Ayabie nem…ők örökök.Itsu made mo Ayabie,így szól a mottonk.Felmentem az i-ayabie-ra ott mindig a legfrissebb hírek vannak,Misza jól szerkezti az oldalt.Nem is tévedtem,a fanok már gyülekeztek a chaten mindenkinek ezer sírós jel az üzenete után.Rémülten görgettem le a végéig:
Emma:
Vége az Ayabienak..nincs tovább de hát miért?
Take:
Ez most ugye nem komoly?Em mondd azt hogy ez nem igaz
Ao-kun:
Mi van?Ne..ez csak egy pletyka lehet.Ők nem tennének soha ilyet VELÜNK!
Misza:
Sajnálom minna,de így igaz.Az Ayabienak vége.Aoi szólóba kezd.
Anami:
Ez csak egy pletyka,ez nem lehet:’(
Mioto:
Hogy tehették ezt velünk???:@
-Lili-halt el a hangom.A barátnőm felpattant,ő a laptopon olvasta mi történt.Ahogy egymásra néztünk,kitört belőlünk a zokogás.Ez nem lehet igaz,Aoi,Take,Yume,Intetsu és Kenzo egy ember.Ők nem hagyhatták el egymást,ők nem válhattak meg a fanoktól.Annyi mindent tettek értünk,már ha csak magunkat nézzük.Az embereket akiket most a barátainknak mondhatunk nekik köszönhetjük.Lilit és nekik köszönhetem,ha a buszmegállóban nem hallgattam volna pont akkor Ayabiet és ő ezt nem hallja meg akkor most nem lennénk barátok.És az Ayabie mindig is fontos volt a számomra,a mindenem volt,az egész világ.A legzűrösebb napokon is ők nyugtattak meg,a Kenzo képekhez való beszélés,mindig elmondtam neki akármi bántott.És az álmainkkal mi lesz?A koncertekkel,vagy hogy bejutunk a backstagebe?Hogy megmondom Kenzonak mennyire szeretem,és hogy mennyi mindent jelent nekem a léte.Ez már nem fog teljesülni,soha de soha nem fog.Miért pont velük kellett,hogy ezt megtörténjen?
-Beszélek apával-törölte le a szemét Lili.-Ő talán valamit megtud a menedzsertől.
-Kétlem.Ha már anélkül is gondok voltak,nagy titokban tartják az egészet-szipogtam még mindig.Jól tudtam Lili édesapja seperc alatt megtudna mindent,nagyon közel állt a tagokhoz.Én viszont nem akartam tudni miért hagytak minket cserben.Mindenkit elhagytak,mindenkiben megöltek valamit,amitől élt.Szinte számoltam a perceket,Lili unszolásom ellenére,felhívta az édesapját.Még három,kettő és egy,felvették.
-Rendben kösz apa-tette le pár perc után a telefont Lili.-Elmegyünk Japánba,mást nem tehetünk.
-Én nem megyek-feküdtem le az ágyamra.A testemet megint elkezdte rázni a zokogás,Lili tudta nincs mit tenni úgysem tud megnyugtatni.Elköszönt majd elment,hogy felkészüljön az útra.Lehet most csinálom életem legnagyobb hülyeségét,de nem érdekel.Cserben hagytak,Kenzo megölt,széttépett belülről.Érzéktelenül,mosolytalanul,hidegen.Az életemet,mint egy megsárgult fotót kettétépték,elfeledve azt hogy ilyen emlék is volt.Soha nem gondoltam volna,soha nem gondoltam volna azt,hogy egyszer ezt teszem.Felkeltem s minden Ayabies dolog ami a szobámba volt,kidobtam.Anyám nézett egy szépet,amikor a legféltettebb kincsemet-egy aláírott Kenzos kispárnát-vittem le a nagy kukába.
~Napokkal később~
Az érzéseim forgatagában fészkelődtem az ágyamba.Olyan dolgokat tudtam meg amik nem hagytak nyugodni.Aoi tudta nélkül,Take kezdte,Yume ellenezte!NEEEM!Ez nem lehet igaz,ilyet nem tehettek.
-Tetsu,Tetsu,ébredj fel csillaghullás-rázott meg Lili.Teljesen kiment a fejemből,hogy estére ez volt betervezve.A barátnőm már popcornnal a kezében ült az ablakomban,és nézte,az éjszakai égboltot.
-Bejönnek azok a rohadt szúnyogok-morogtam a takaróm alól majd én is felkeltem.Felületem Lili mellé és én is elkezdtem bámulni.Egy csillag pont akkor hullott le.Újra Ayabie,kérlek,csak újra Ayabie.Semmi más csak Ayabie.A szívem egyre jobban fájt,Lili is meglátott egyet a szemével követte,míg kívánt.Elnéztem a templom fele,még egy.Becsuktam a szemem:Ne fájjon ennyire,ne fájon az,hogy Kenzo megölte a lelkem.Egy könnycsepp gördült le az arcomon.Lili rátette a kezét a vállamra,miközben én megpróbáltam megnyugodni.A barátságkarkötők kissé megvillant a holdfényben,AB ez a két betű volt rajta.
-Vajon ők is nézik?-kérdezte Lili miközben evett.
-Kenzo igen,blogolta,hogy nézni fogja-mondtam miközben még egy hulló csillagot figyeltem.Kenzonak ne fájjon semmi,ne szenvedjen éljen tovább boldogan.Őrült kérés,miért is fájna neki bármi is?Mire rájöhettem volna egy újabb csillag hullott alá.Legyen Ayabie,Istenem vagy csillagok mit tudom én ki irányítja ezt az egészet,add hogy legyen újra Ayabie.Lili egy másikat vett észre,mindig amikor kívánt megszorította a Takes képet,behunyta a szemét,kissé leeresztette a vállait,és motyogta a kívánságát.Ő szentül hitt ebben,míg én reménytelenségemben kívántam.Elképzeltem,ahogy Kenzo az ablakpárkányra könyökölve néz,olyan volt mint egy angyal.A könnyei gyémántként potyogtak,szenvedett teljesen elveszett volt.
-Hé ne aludj el-böködött meg Lili.Kinyitottam a szemeim,pont jókor az ötödik csillag is megérkezett.Minden Ayabie fan szemére jöjjön álom és ne gondolják azt hogy miattuk van.Ez volt az én legnagyobb félelmem,hogy miattam van.Miattunk a fanok miatt,talán túl sokat akartunk,talán nem nyugodtunk meg.Aoi feszült volt mindenki,kitört a balhé.
Öt csillag,öt élet amit már soha többet nem hoz össze a sors.Öt ember akikért képes lennénk még most is meghalni ha azt kívánnák tőlem.Öt ember,akik azon a napon egy egész világot sirattak meg a kijelentésükkel.És öt ember,akik tökéletesek maradnak még akkor is,ha már nincsenek együtt.